2013. augusztus 2., péntek

Fourth Shot

                                                                Kedves Olvasók!


Először is nagyon szépen köszönöm a 8 feliratkozót és a 2 db kommentet. Nagyon sokat jelent számomra! Köszönöm még-egyszer. Erről a részről csak annyit mondanék hogy, egy kicsit rövid lett és hogy itt már jobban feltűnik Liam is.
Jó olvasást!:))



Fourth Shot: Nyomozás #2







Liam egy vigyor kíséretében behívott a házukba mely ismerős volt számomra. A cipőmet levéve beléptem a nappaliba.  A házuk letisztul és szép volt. Helyet foglaltam az egyik széken előttem pedig ő foglalt helyet.
- Kérsz inni?- kérdezte egy mosoly kíséretében
- Nem, köszi. – legyintettem - Térjünk a tárgyra. - kezdtem bele – Segítenél nyomozni?- néztem bele szemeibe
- Ezt hogy érted?
- Le tudnád nyomozni egy telefonálás helyét?
- Sajnos nem. - rázta fejét – De, várj, mindjárt jövök. - mondta majd sietősen felszaladt az emeletre
Amint föl is ért, kicsit körülnéztem a házukba. A konyhájuk nem volt túl nagy, de nem is kicsi. A nappali falán megpillantottam egy képet, mely számomra nagyon ismerős volt. 5 fiú állt rajta kik boldognak tűntek. Pár másodperc múlva valaki a vállamat megfogtam majd mellém állt.
- Kik ezek?- kérdeztem tőle értetlenül
- A One Direction. - bólintott
-  Nem hallottam még rólatok. Egyszer megnéznélek titeket.Mikor léptek fel újra?- kérdeztem kíváncsiskodva
- Soha. - mondta komoran majd témát váltottam, mert látszott rajta hogy
- Na? Mit csináltál fent? Akkor le tudjuk nyomozni?- idegeskedtem
- Nyugi kis csaj. Van, egy haverom ki letudja, mindjárt megyünk, de előtte iszok egy kávét, te kérsz?- nyújtott felém egy pohárral
- Köszi. - ültem fel a bárszékre, mely elégé inogott alattam és amint kezembe vettem a teli töltött kávés poharat sikeresen magamra öntöttem
- A fenébe. - szitkozódtam hangosan
- Semmi baj, ki fog jönni belőle. - Liam szorgosan próbálta törölgetni a pólómon lévő foltot
- Nem fog, hagyjál. - mérgelődtem majd kimentem a fürdőszobába
A fürdőszobában majd félórát töltöttem el azzal, hogy kimossam az óriási kávé foltot a felsőmből, de sajnos nem sikerült. Próbáltam szappannal, sima vízzel és tusfürdővel, de egyikkel sem jártam sikerrel. Egyszer csak kopogást hallottam az ajtón. Odasiettem majd kinyitottam. Liam előttem egy felsővel a kezében állt.
- Kösz. - vettem el a felsőt majd rá csaptam az ajtót
  Idegességemet egyáltalán nem tudtam leplezni. Amint felvettem a felsőt, melyet Liam adott, indultunk is a barátjához ki lekereste, hogy honnan hívott az ismeretlen férfi. Liam illedelmes angol férfi módjára haza kísért.
- Kösz mindent. - bólintottam
- Semmiség. - legyintett egyet majd egy kis mosolyt küldött felém
- Akkor én megyek, szia. - mentem volna, befelé de elkaptam a csuklómat majd maga felé fordított
- Találkozhatunk még valamikor?- szemei csak úgy szikráztak
Nem tudtam hogy, igennel vagy nemmel kéne válaszolni. Segített nekem az tény, de nem ismerem túl jól. Pár másodperc gondolkozás után beadtam a derekam, de nem szívesen.
- Holnap 5 órakor itt leszek. - kacsintott majd el is tűnt
Amint beléptem a házba Tonyval szembesültem ki elég ramatyul mutatott. Szemeiből csak úgy záporoztak a könnyek.
- Ciara. - kiáltotta a nevemet miközben felém szaladt
Fejét mélyen belefúrta nyakamba és tovább sírt. Felkísértem a szobájába hol lefektettem, és pár pillanat múlva el is nyomta az álom. Idegesen kettesével lépkedtem le a földszintre hol szembe találtam magammal apámmal, kit azonnal kérdőre is vontam Tony miatt.
Igenis, haragudtam rá, mert neki kellet volna, vigyáznia ráhisz ő az apja. Én nem lehetek minden másodpercben mellette, hogy fogjam a kezét. Ez az ő feladata, és ő akarta annyira, hogy idejöjjük. Mi ellettünk volna a menekült táborba, de nem ő idehozott minket. Ha már idehozott, akkor viselkedjen felnőttként, és ne csak az újdonsült feleségével és lányával törődjön.
-MI történt vele?- fakadtam ki
- Én nem tudok semmit. - dadogott pont, mint egy gyerek
- Neked kellet volna vigyázni rá. - vontam felelősségre
- Tudom, de nem tudom mi történt vele. Amyvel játszottak fent a szobába és csak akkor jött le sírva mikor te megérkeztél.
- Biztos Amy csinált vele valamit. - tudtam, hogy az a hárpia van a háttérben
- Ciara! Tudom neked fura ez helyzet és Tonynak is, de Faith és Amy is mindent megtesz, hogy nektek jobb legyen, hidd el!- apa próbált a szívemre hatni e pár szép szóval
Nem szóltam semmit se. Jobbnak tartottam, hogy visszafogom magam és nem fogom mindenek elhordani őket. Egy agy levegő vétel kíséretében felmentem az emeletre, és egyből a szobám felé vettem az irányt.




2013. július 20., szombat

Third Shot

                                                               Kedves Olvasók!:)


Bocsánat a nagyon sok késés miatt de nyaralni voltam és nem tudtam írni semmit se , sőt utána is alig voltam gépközelbe. Ez a rész se lett valami fényes, és nem is vagyok vele maximálisan megelégedve, remélem ti egy picit azok lesztek vele!:) Köszönöm a 4 feliratkozót és a pipák számát is!
Jó olvasást!





Third Shot: Nyomozás#1






Reggel iszonyat nagy fejfájásra ébredtem, ami a tegnapi „kis” balesetemnek köszönhető. Megindultam Tony szobája afelé, majd bekopogtam. Pár másodperc múlva Tony egy ezerfaktoros mosoly keretében kitárta előttem fából faragott ajtaját:
- Jó reggelt manó. - simítottam a hajába
- Hékás, most csináltam meg. - lépett egyet hátrább és hajához kapott
- Le ne harapd a fejem. - tettem fel a kezeimet védekezés képen
- Menjünk reggelizni. - húzott lefele
Az ebédlőasztalánál már helyet foglalt apa Faith és Amy is.
- Jó reggelt. - vettem oda valami köszönés félét
- Neked is. Gyertek egyetek!- nézett rám gúnyos mosollyal Amy és helyet foglaltunk
Az asztal másik felében Tony és Faith foglalt helyet, kik nagy sugdolózásba kezdtek. Kezdet kicsit idegesíteni ezért odaszóltam nekik:
- Nem illik társaságban sugdolózni. - fordítottam feléjük a fejemet
- Valakinek kinyílt a csipája. - röhögött egy nagyot Faith
- Gyerekek, hagyjátok abba. - csapot az asztalra apám
- Jobb lesz, ha felmegyek. - álltam fel és a lépcső felé vettem az irányt
Mikor beértem a szobámba gondolkozni kezdtem azon, hogy, hogy találhatnám meg anyám gyilkosát. Próbáltam emlékezni hátha van rajta valami különleges folt, vagy valami, de nem emlékeztem semmire se. Pár másodperc múlva megcsörrent a telefonom. Rögtön odanyúltam s megnéztem mit mutat a képernyő: Rejtett szám. Megnyomtam a zöld gombot majd beleszóltam:
- Igen, tessék, Ciara vagyok!
- Soha, de soha nem fogsz elkapni érted?- üvöltött, mint egy elmebeteg
Mikor meghallottam erős karakán hangját, és azt, amit mondott, egyből rájöttem, hogy, kivel is van dolgom. Épphogy elmondta ezt a pár szócskát rögtön kinyomta.
5 perc múlva még mindig lemeredten bámultam a fekete telefonomat. Mikor észbe kaptam, rájöttem hogy meg kell nézni hogy honnan is hívott. Tudtam, hogy ezt a filmekben mindig egy számítógépzseni csúnya egyben nyomi barát nyomozza le, de nekem nem volt ilyen barátom soha, főképp itt. Viszont volt egy ötletem. A fiú ki elütött azt mondta, hogy látni akar, nekem pedig gépre van szükségem. Gyors leszaladtam a nappaliba hol találtam egy telefonkönyvet. Épp nyitottam volna ki mikor észbe kaptam, hogy fogalmam sincs, hogy mi lehet a neve. A tervem kudarcba fulladt. Szomorúságomat fedezvén akartam egy kicsit csipkelődni valakivel így rögtön Faith szobája felé vettem az irányt. Kopogás nélkül nagy lendülettel bementem a szobájába. Egy fura arckifejezés kíséretében felállt a laptop elől és egyből hozzám sietett:
- Te meg mit képzelsz magadról hogy, csak így bejössz kopogás nélkül?- nyávogott, mint egy féléves csecsemő
- Ni, csak ki van itt!- bosszantottam
- Jó most lenyugodok. - húzta végig kezét maga előtt – Miért jöttél?- villantott egy ezerfaktoros műmosolyt
- Kivel chatelsz? Netán egy képzeletbeli baráttal?- vettem elő azt a története mit Amy mesélt az idefele tartó úton
- Honnan tudod? – kérte ki magának
Egy pillantást vettetem a képernyőre min egy férfi volt. Tudtam, hogy, valahonnan ismerős ezért pár lépést közelebb léptem majd megláttam, hogy ki is az. AZ autós fiú volt az.
- Hogy hívják?- mutogattam a képernyőre immár teljes hátsó szándék nélkül
- Miért akarod te ezt annyira tudni?- gúnyos mosolya csak úgy szikrázott
- Mert. – adtam az egyszerűnek tűnő választ
- Liam Payne, de most takarodj ki a szobámból.
- Legközelebb megőrjítelek. - egy mosoly keretében távoztam
Ismét gyorsan leszaladtam a nappaliba hol elkezdtem keresni LIiam Payne nevét. Hosszas keresgélés után meg is találtam. A telefonomba bepötyögtem a számot, majd felhívtam. A legelső kicsöngés után rögtön beleszólt csak kissé férfias hangjával:
- Liam Payne vagyok!- furcsálltam bemutatkozását
- Szia. Én vagyok az a lány kit elütöttél. - köszörültem meg a torkomat – Segítséget szeretnék kérni.
- Ohh, miben kéne?- hallottam, ahogy mosolyog
- Ezt inkább személyesen mesélném el. - céloztam arra, hogy átmegyek
- Öhh. - makogott - Nyugodtan gyere át.
- Lediktálnád a címedet?
- Persze. - örült
Miután lediktálta a címet, elköszöntünk én meg felmentem a fürdőbe hol rendbe szettem magamat. Hajamat egy gyenge lófarokba fogtam, majd feltettem egy adag sminket. Sosem megyek ki smink nélkül az utcára, a smink az én álarcom.




El tudok mögötte rejtőzni így senki se tudja meg az igazi énemet. A gardróbomból kivettem pár nekem tetsző ruhadarabot, amiket nyomban fel is kaptam magamra. A fekete táskám megkeresése után felvettem a földön szanaszét heverő cipőmet majd elindultam lefelé. Miközben mentem bekukkantottam Tony szobájába, aki éppen gépezett. Nem voltam valami jó kedvben így kicsit nyersen közöltem, hogy távozok.
- Tony!- szólítottam a nevén – Most elmegyek, ebédre itthon leszek.
- Rendben. - legyintett és tovább folytatta a gépezést
Szaporán szedtem a lépcsőket lefelé, mert nem akartam elkési a buszról. A hűtőből még kivettem egy dobozos kólát majd rohamtempóban indultam a közeli buszmegállóhoz. Szerencsére kényelmes cipőt vettem fel így sokkal könnyebb volt a futás. A buszt éppen elértem, de viszont helyt már nem kaptam magamnak. Félórányi döcögés után leszálltam majd odasétáltam a házhoz, mert éppen a ház előtt volt a buszmegálló. Az ajtó előtt álltam majd megnyomtam a csengőt. Pár másodperc múlva Liam nyitott ajtó


2013. július 9., kedd

Second Shot

                                                                 Kedves olvasók!


Meghoztam a második részt, ami már egy kicsit izgalmasabbra sikerült. Visszatértem a nyaralásomból ami nagyon jól telt. Nagyon köszönöm a pipákat és 2 feliratkozót is! Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését ez az rész is!

Jó olvasást!





Second Shot:Elkel, kapjam, meg kell, öljem addig is élek.







Egy parkba jutottam ki hol, sok ember mászkált, ezért kerestem magamnak egy kicsit eldugottabb padot, ahol helyet is foglaltam. Muszáj, ilyenkor kiszellőztessem a fejemet, mert ha nem még valami nagy bajt csinálnék. Nem értettem, hogy apám miért hozott, ide hogy egész nap a liba nyavalygását hallgassam arról, hogy miért nem kapja meg a méreg drága bmw-t a születésnapjára. Borzalmas egy csaj, az bizonyos. A fejemet lehajtottam a térdemre és úgy ültem egy darabig. Mikor már éreztem, hogy kicsit lecsillapodtam felálltam és elindultam ki a parkból. Előttem körülbelül 10 méterrel egy kapucnis férfit véltem felfedezni.  Bár háttal ált nekem, de nagyon ismerő volt. Egyszer csak megfordult és megláttam az arcát. Nemcsak én, hanem ő is felismert, hogy ki is vagyok. A szemében ijedtséget, fedeztem fel, ezért elkezdett futni. Én sem tétováztam, és utána eredtem. Egyre közelebb kerültem hozzá, ami nemcsak a gyorsaságomnak köszönhető, hanem a haragnak is, ami e félév alatt gyűlött benne. Mivel ő anyám gyilkosa, amit pontosan tudtam. Már ki értünk a parkból és előttünk egy zebra volt. Pirosat kaptam, de engem nem érdekelt, ha elütnek, vagy valami bajom lesz, de el akartam kapni és megölni. Megölni, amiért ezt tette, hogy, szétboncolta a családunkat egy lövéssel. Egy lövéssel, amely megváltoztatta az addigi életemet teljesen.
 Már a zebra felénél jártam, amikor eszeveszett dudálásra lettem figyelmes, de nem érdekelt. Bár érdekelt volna, mert akkor megelőzhettem volna, hogy elütnek. Mikor már közel volt a kocsi elfordítottam a fejemet és már csak azt láttam, hogy nekem jön. Utána pedig óriási képszakadás.
Mikor kinyitottam a szemeimet egy fehér szobába találtam magam, ami egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy kórterem. Biztos voltam benne hogy, nem vagyok kórházba. Lassan, de biztonságosan felálltam, majd kimentem a szobából. Egy hosszú folyosó volt előttem, ami végén egy lépcső vezetett le a földszintre. Már majdnem elértem, amikor egy nő toppant felém. Rémültnek, de egyben barátságosnak tűnt.
- Jaj, miért jöttél ki? Még nem vagy olyan erős. - szólalt meg
- Én erősnek érzem magam, de megmondaná, hogy én hol is vagyok pontosan és hogy mi is történt?- néztem rá
- Gyere le, mindent elmesél a fiam. - karolt át és levezetett a lépcsőn
Nem értettem, hogy miért törődik velem ez a nő. Mikor leértünk a földszintre a kanapén egy magas fiút láttam, aki elég idegesnek tűnt. Mikor meglátta, hogy ott vagyok rögtön hozzám szaladt.
- Jól vagy? - fogta meg a karomat
- Jól vagyok, de valaki mondja már el mi történt. – fakadtam ki
- Elütöttelek kocsival, sajnálom. - mondta a srác
- De miért?- tettem fel a kezeimet
- Valakit el akartál kapni, azt sajnos nem tudom, hogy, kit, de nagyon futottál így már piros volt. Csak akkor vettelek észre mikor már nagyon közel voltam hozzád, dudáltam, mint az állat, de te nem törőtél vele és már túl közel voltam így elütöttelek, nagyon sajnálom. - hadarta a srác
- Nem baj!- legyintettem egyet – De mióta vagyok itt? Egyáltalán hány óra van?- zavarodtam össze
- Délután 6 óra van, haza kísérhetlek?- ajánlotta fel a srác
- Nem kell, de köszönöm, hogy vigyáztak rám. Viszlát. - indultam az ajtó felé
- Hé, találkozhatunk még?- kapta el a srác a karomat
- Talán. - szabadultam ki és kimentem az ajtón
Fogalmam sem volt, hogy, hol vagyok ezért csak úgy elindultam amerre jónak láttam. Fél óra gyaloglás után megpillantott azt a fehér házat ahova apa hozott.
- Nagyszerű. - sóhajtottam fel majd bementem a házba
 Apa a nappaliba volt Amyvel é nyugodtan TV-tek mit sem törődve azzal, hogy hol voltam. Az volt a tervem hogy, úgy megyek fel, hogy, ne vegyenek észre, de ez kudarcba fulladt.
- Hol voltál?- kérdezték
- Kiszellőztettem a fejemet. - nem akartam el mondani az igazat
- Rendben. - bólintott apa ezzel jelezvén, hogy, mehetek
Egyenesen Tony szobája felé tartottam, mikor benyitottam nem hittem a szememnek. Tony Faithtel nézte a TV-t közben jókat röhögtek. Majd lesett a pofám hogy, hogy képes egy 7 éves fiút így a maga köré csavarni.
- Szia Ciara. Jössz egy jót röhögni?- kérdezte Tony
- Nem. - csuktam be idegesen az ajtót majd bementem a szobámba és bezártam
Nem akartam senkivel se beszélni csak gondolkozni. Meg akartam találni anyám gyilkosát. Most sikerült elfutni, de legközelebb nem lesz így. Legközelebb elkapom és megölöm. - gondoltam magamban
Egyszer csak kopogtattak az ajtómon. Kinyitottam az ajtót, előttem pedig Amy állt. Dühösnek tűnt, nagyon dühösnek.
- Miért tetted ezt a lányommal? Akár meg is ölhetted volna! – jött be köszönés nélkül
- Mert megérdemelte. –adtam az egyszerűnek tűnő választ
- Soha, de soha többé ne nyúlj hozzá, megértetted?- lépett közelebb
- Nem esett messze az alma a fájától. - röhögtem a képibe
- Ezt még megkeserülöd. - fenyegetett dühösen és kiment

Nem nagyon értettem, hogy, mire ez a nagy kirohanás csak kicsit megszorongattam Faithet, na és? Egész este a szobámba punnyadtam és gépeztem. Zenét kevertem.  Egyszer pár éve mikor még anya élt elvitt a munkahelyére, mert valami fontosat akart nekem mutatni. Egy irodájuk volt a munkatársával, aki épp a saját dj számát hallgatta. Akkor szerettem bele a dj-sbe igaz nem vagyok az a hű de nagy profi, de pár puban már lejátszottak pár számot, amit én kreáltam.
9 körül elmentem lefürödni és átöltözni a pizsamámba. Vissza fele bementem Tonyhoz hogy mit csinált. Szegénykének ma nagyon hosszú napja volt, ezért már nagyban húzta a lóbőrt.
Visszamentem a szobámba, ahol mindenhol lekapcsoltam a villanyt, bebújtam az ágyba és próbáltam elaludni, de egyfolytában a gyilkoson járt az eszem. Elkel, kapjam, meg kell, öljem addig is élek. - mondtam ki végül és elnyomott az álom.


2013. július 3., szerda

One Shot

                                   Kedves olvasók!

Remélem mindenkinek nagyszerűen telik a nyara, mint nekem A sok szabadidőm véget hamarabb hozom az első részt. Ebben a történetben egy vadócabb lányt formálok meg, olykor gyenge pillanatokkal.
Nagyon köszönöm a pipákat, a kommentelőt, és az egy szem feliratkozót! Imádlak titeket!
Remélem senkinek nem fogok csalódást okozni az első résszel!:)
Jó olvasást!





One Shot:Hello, London!






- Tony, gyere aludni. - hívtam az öcsémet
Tony még csak 7 éves, de nagyon intelligens ki srác. Nagyon kötődött anyához, mint én. Előtte próbáltam erősnek, és összetörhetetlennek mutatkozni, de nem nagyon ment. Visszaemlékezésemből ő zökkentett ki.
- Itt vagyok. - pattant elém
- Rendben, na, gyere, feküdj le. - parancsoltam az ágyhoz
Bemászott az ágyába, és jól betakargattam majd egy puszit nyomtam a homlokára.
Körülbelül 2 hete lakunk itt. Egy 6 négyzetméteres kis lyukba, de legalább van hol élnünk. Ez lesz az utolsó éjszakánk itt, mert holnap jön a mi „hőn szeretett” apánk és elvisz minket az ő kis tökéletes életébe. Miután Tony megszületett ott hagyta anyát két gyerekkel, azóta semmi pénzt nem küldött nekünk. Feleségül vett egy gazdag nőt, akinek van egy beképzelt kis cicababa gyereke. Apa még a temetésre se jött el, és most el akar minket vinni. Nagyszerű.
Átvettem a pizsamámat majd én is bebújtam az ágyba, és nemsokára elnyomott az álom.

* Másnap *
Reggel a telefonom hangjára keltem fel,próbáltam gyors kinyomni, de Tony is felébredt rá. Összenéztünk és tudtuk, hogy ma elvisz minket. Mindketten felöltöztünk, majd összepakoltuk a legfontosabb cuccainkat, holmijainkat. Mire készletünk, kopogtak a szobánk ajtaján. Odamentem és kinyitottam. A menekült tábor főnöke állt velem szemben mellette pedig az apám.
- Jó reggelt! Itt van önökért az apjuk, összeszedelőzködtetek?
- Önnek is! Igen össze!- mondtam neki hanyagul – Tony gyere, hozd a cuccokat. - szóltam Tonynak
- Mehetünk?- nézett rám apa
- Mehetünk. - mondtuk egyszerre Tonyval egyáltalán nem boldog stílusban
Kimentünk és előttünk egy hatalmas fekete Range Rover ált. Apa betette hátulra a cuccainkat mi pedig beültünk hátulra. Apa beült előre. Mellette az újdonsült felesége Amy foglalt helyet.
- Köszönjetek Amynek. - utasított apa
- Hagyjad Nicolas. - nézett a nő apára bájosan és megcsókolta apa meg vissza
- Mehetnénk?- ordítottam egyet, mert nem akartam végignézni, hogy mi fog történni
- Persze. - indította be apa a kocsit és teljes gázt adott
Az út elég hosszú volt, mert elszunyókáltam ugyanúgy, mint Tony. Mikor odaértünk Amy ébresztette fel rikácsolós hangjával.
- Megjöttünk.
- Jól van, na. - nyitottam ki a szemeimet
- Ébredj Tony. - böktem meg a vállát
- Odaértünk?- nézett rám unottan
- Úgy látszik. - néztünk ki az ablakon



Előttünk egy gyönyörű nagy fehér ház volt. Mellette pedig egy tenisz pálya és egy óriási medence. Kikászálódtunk a kocsiból majd kivettük hátulról a cuccainkat.  Betrappoltunk a házba. Az előszoba volt akkor, mint a mi régi házunk.
- Na, gyerekek, hadd mutassam be az én kis nevelt lányomat Faithet. Faith ő Tony, ő pedig Ciara. – mutogatott sorjában ránk
- Sziasztok! - köszönt pont úgy, mint az anya
- Hello. - vágtuk oda
- Gyerekek, viselkedjetek már. - szólt ránk apa mérgesen
- Hol van a szobám?- kérdeztem
- Felmész az elsőre, jobbra fordulsz és az utolsó középső az, Tony-é pedig a mellette lévő. - mondta bájos Amy
- Kösz. - kaptam fel a cuccomat és felmentünk Tonyval
Ahogy felmentünk az elsőre egy óriási tér tárult elénk ahol egy szökőkút volt. Fogalmam sem volt, hogy hány emelet lehet, mert már az elsőn volt vagy 7 szoba. Bevittem Tony cuccait a szobájába majd én bementem az enyémbe. Hát mit nem mondjak, látszik, hogy apa nem ismer rendesen. Rózsaszín volt a fal, és mindenhol rózsaszín volt. Legszívesebben kiugrottam volna az ablakon és visszafutottam volna a menekült központba, de nem tehettem. Azért, mert Tonynak itt sokkal jobb helye lesz. Bepakoltam a cuccaimat a szekrényekbe, majd úgy döntöttem, hogy felfedezem a ház többi részét is. Elindultam a második emeletre. Mikor felértem előttem egy PINK színű ajtó volt mire az volt felírva hogy,: Faith Room <33
- Beképzelt. - mondtam hangosan
Mögöttem lépes hangokat véltem felfedezni ezért vettem egy 180 fokos fordulatot és az előbb említett személlyel találtam szemben magam. Alaposan végig mért és megszólalt a csengettyűs egyben gyerekes hangjával:
- Hozzám szóltál?- kapott oda a szája elé
- Ige hozzád. - léptem közelebb
- Ne itt niggáz .- emelte fel egyik ujját
- Mert ha nem, mi lesz? Beárulsz anyucinak. - álltam ki magamért
- Én, betudlak, de te már nem. Hogy miért is? Mert már halott a tiéd.
- Soha de soha ne vedd az anyámat a szádra, megértetted?- fogtam meg a nyakát
- Segítség, segítség. - sipákolt
Erre persze mindenki feleszmélt és felrohant. Mikor odaértem már rég nem fogtam a nyakát. Apa ijedten kapkodta a fejét kettőnk köz, Amy pedig rögtön odament a kicsi lányához és szúrós pillantásokat vetett rám.
- Mit csináltál vele?- ordibált Amy
- Csak móresre tanítottam, hogy, anyám nevét ne vegye a szájára. - kulcsoltam keresztbe a kezeimet
- Kérlek, többet ne csinálj ilyet. - fordult felém apám
- Mert ha nem mi lesz?- kérdeztem tőle és lefutottam
Befutottam a szobámba felvettem a cipőmet majd levágtattam a földszintre és kimentem az ajtón.  Csak mentem és mentem, ki kellet szellőztessem a fejemet.